Az utolsó út

Megjárta az utolsó útját a bakancskám. Szerettem, szép volt, az enyém volt, már szinte én voltam, aztán szépen elfeslett, szétrágta az idő foga. Legutolsó alkalommal a forró augusztusi túrán húztam a lábamra, majd fájó szivvel kukának eresztettem (felülről, a gravitáció által). Soha a büdös éeltben nem találok még egy ilyet, most már csak sirathatom az emlékét :) Ez a kép az utolsó túrán készült, jól megfigyelhető rjta a kietlen táj, a nyári hőségtől felrepedezett föld. Jesszusom, mit el nem viseltünk aznap...

 

No meg itt vannak az utódok, amik azért még sem olyanok na.